Az aszpirin világszerte a leginkább ismert gyógyszer, amit elsőként 1899-ben jegyeztek be a berlini Császári Szabadalmi Hivatalban.
A leggyakrabban használt, olcsó és legnagyobb mennyiségben előállított gyógyszerként tartják számon, mivel az egyszerű fejfájástól, a májproblémákon át, a lázcsillapításig, megannyi betegség és kellemetlen testi tünet kezelésére alkalmas. Pályafutásának kezdetén leginkább lázcsillapításra és általános fájdalomcsillapításra használták. Az évek során aztán bebizonyosodott, hogy egyre több betegség kezelésre és megelőzésére alkalmas: pl. kardiovaszkuláris problémák, agyi infarktus esetén is jótékony, de semlegesíti az alkohol májkárosító hatását is valamint csökkenti a végbél- és vastagbél betegségek kialakulásának esélyét. Mindezek ellenére, mégsem minősíthető csodaszernek, az utóbbi években pedig olyan kutatások eredményei is napvilágra kerültek, melyek az aszpirin árnyoldalaira hívták fel a figyelmet, pl. fokozza a vérzés kockázatát, gyomorégést, bél- vagy gyomorvérzést, gyomoridegességet is produkálhat.
Kevesen tudják, hogy az aszpirin hatékonyságát, a benne fellelhető eikoszanoidoknak valamint az acetil-szalicilsavnak köszönhetjük. Ezt a hatóanyagot anno a kelták is gyógyszerként használták, ami természetes formában legnagyobb mennyiségben a fűzfában található. A fűzfakivonat, mint gyógyszer a legkorábbi kultúrák tapasztalati (empirikus) alapon nyugvó orvoslás által is elismert hatóanyaga volt. A fehér fűzfa kérgét több ezer éve használják láz- és gyulladáscsökkentésre, menstruációs görcsök csillapítására valamint fej-, nyak- és hátfájás kezelésére. A fehérfűzfa-kivonat gyógynövényüzletekben szárított kéregtea, kapszula és tinktúra formájában is kapható.
Az aszpirin a leggyakrabban használt, olcsó és legnagyobb mennyiségben előállított gyógyszer